Alvajáró románc
Bemutató előadás: 2006. november 5.
„(…) Kocsma. Üresség. Ujjnyi por az asztalon, melyet szakadozott, szikkadt lehelet zavar törlés közben. Lány. Piros kendős esetlen grácia. Unottan álmos, gyomorból feltörő magány. Este? Vagy hajnal? Mindenestre: vágy.
Mintha női illatra gyűlnének – jönnek. A férfiak. Halkan, feszülten – majd esetlenül, bénán. A pulzus részegsége ez.
Egy kis pálinkás üveg, majd egy még kisebb pohár rondója. Háttérzenekar. Három szisszenő sörösdugó és megyannyi sör állott, zöld lötyögése.
Feszültség – melyet kacéran nyújtózó, kacskaringózó hormongőz – nő-imádat követ. Szerelem – vadnak nem mondható – de kapkodó. Konc-hisztéria. És lemondás.
Már akinek le kell mondania…
Hogy miért öntelt a jövőbe néző? És miért pipázik?
Végy egy családi fotót és meglátod… Csalódni fogsz: háttal ül a kedves és te észre sem vetted. Így kezdődött az esküvőd napja. Persze fátyol és koszorú – gyűrű – meg zajos felvonulás. És nászéjszaka.
Rövid szép pillanat. (…)”
Az alkotó csapat:
Szereplők: Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente, Tollas Gábor, Fekete Zsolt e.h.
Zenészek: Sándor Gyula és Zonda Attila
Rendező-koreográfus: András Lóránt
Díszlet-jelmez: Szabó Annamária
Ügyelő: Vajda György