“A Bányavirághoz képest ez a darab közvetlenebbül érinthet minden Erdélyben élőt, hiszen kimond olyan dolgokat rólunk, amelyeket még nem dolgoztunk fel. Aztán előadás után magát a kimondást is fel kell dolgoznia a nézőnek, mert meglepetésként érheti, hogy ilyesmi elhangzik egy itteni színpadon. Hálás is vagyok a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak, hogy ezt a darabot felvállalja, mert egy szerző bármilyen hülyeséget leírhat, de az előadás készítői és az előadást befogadó intézmény részéről bátorságnak számít, hogy ezzel kiállnak a közönség elé. Román nézők is látták az előadást, aminek nagyon örülök, és remélem, minél többen jönnek majd.”